Blog


Popper Péter. Nagyon szeretem ezt az idézet részletet tőle. Emlékeztet arra, hogy az igazán nagy és fontos dolgokat az életben nem lehet, nem szabad fél szívvel csinálni. Közeledik a Húsvét és még a legrendíthetetlenebb vendégeim közül is páran sündörögve, huncut-szégyenlős félmosollyal kérdezik, hogy most egy kicsit vajon elengedhetik-e a...

Kezdjük azzal, hogy nem hiszek a lustaság létezésében. Amikor valakit lustának bélyegzünk, általában azért tesszük, mert nem csinálja azt, amit mi elvárunk tőle.

Hmmm. Ismerjük talán az érzést, amikor egy szimpla eldöntendő kérdésre valaki cirkalmas, lényeget kerülgető körmondatokba kezd, mi pedig legszívesebben mondat közepén megállítánánk, mélyen a szemébe néznénk, és lassan, tagoltan, artikuláltan nyomatékosítanánk: Légyszi. Ne. Csak. Felelj. VÁLASZOLJ.

A problémáinkban való tétlen ücsörgés nem old meg semmit. De az sem, ha mindenünket beleadjuk, csak nem tanulunk meg elfogadón megállni, amikor pillanatnyilag nincs tovább.

Kemény igazság, amit legalább annyira magamnak címzek, mint bárki másnak. Ugyanis az étel az én kriptonitom. Szeretem, ha minden finom és minden sok. Titkon irigylem azokat, akiknek az evés amolyan mellékes, szinte felesleges időrablás a napból, akik néha "elfelejtenek" ebédelni. SOHA nem felejtettem még el életemben enni, amikor megéheztem.

Hajlamosak vagyunk túlkomplikálni a dolgokat, az egyszerű igazságokat hiteltelenségként értelmezni, és úgy veszem észre, hogy minél tanultabbak vagyunk, annál inkább.