A problémáinkban való tétlen ücsörgés nem old meg semmit. De az sem, ha mindenünket beleadjuk, csak nem tanulunk meg elfogadón megállni, amikor pillanatnyilag nincs tovább.
Egy karácsonyi vagy szülinapi ajándék nem pusztán egy ajándék, sokkal több annál: vallomás, amely minden szónál hitelesebben mutatja meg, mennyire vagy fontos a másiknak.
A szeretet mennyisége nem minden... a minősége dönti el, a másik valóban szeretve érzi-e magát.
Ha a gyógyulásodat támogató szakember nem kelti korához képest fiatalos, üde, egészségtől pezsgő ember benyomását, lehet, hogy nem ő a legmegfelelőbb tanácsadó.
Kemény igazság, amit legalább annyira magamnak címzek, mint bárki másnak. Ugyanis az étel az én kriptonitom. Szeretem, ha minden finom és minden sok. Titkon irigylem azokat, akiknek az evés amolyan mellékes, szinte felesleges időrablás a napból, akik néha "elfelejtenek" ebédelni. SOHA nem felejtettem még el életemben enni, amikor megéheztem.
Hajlamosak vagyunk túlkomplikálni a dolgokat, az egyszerű igazságokat hiteltelenségként értelmezni, és úgy veszem észre, hogy minél tanultabbak vagyunk, annál inkább.
Önismeret, elfogadás, megtorpanás és tudatos jelenlét, hála és szeretet... Ha a lelkünk ennyi szépet kap hozadékként egy betegségtől, nem érthető, hogy néha a "lehető legrosszabbkor" fogja magát és ágynak dönt minket, így kikövetelve azt, amire szomjazik..?
Láztól vacogva nem érdekel minket a politika. Egy alig kibírható fájdalom közepette nem fárasztjuk a párunkat azzal, hogy tegye már el a zoknijait. A világ beszűkül: nincs más, mint a testünk és benne mi magunk.
Mindennel és azonnal. Nem viccelek, nem túlzok, nem hazabeszélek. Csak azt mondom, amit naponta látok: ha nincs rendben az egészségünk és hosszú távú gyógyulást szeretnénk elérni, akkor ezt a két dolgot tehetjük:
Nem érzed úgy néha, hogy a fél életed várakozással telik? Aktívan töltöd ugyan a napjaidat, de lelked mélyén titkon folyton vársz valami sorsfordítót, valami külső behatást, ami meghoz valami rég vágyottat vagy váratlan jót.