Nem vagy ötéves gyerek a napközis zsúron: nem kell minden ételnek finomnak lennie

Kemény igazság, amit legalább annyira magamnak címzek, mint bárki másnak. Ugyanis az étel az én kriptonitom. Szeretem, ha minden finom és minden sok. Titkon irigylem azokat, akiknek az evés amolyan mellékes, szinte felesleges időrablás a napból, akik néha "elfelejtenek" ebédelni. SOHA nem felejtettem még el életemben enni, amikor megéheztem.

Főállású édesanyám utált főzni, ezért sulis hétköznapokon a mikrózott mirelit borsó halrudacskákkal volt a leggyakoribb ebédünk. Szemben a hétvégékkel és iskolai szünetekkel, amikor imádott vidéki nagymamámhoz utaztunk, aki alig várta, hogy bablevessel, tócsival, tejbegrízzel, túrógombóccal, palacsintával kényeztessen minket..! 

Az odaadó gondoskodás, a feltétlen szeretet szimbóluma lett a finom étel.

A hétvégi mennyország, a "minden jó" állapot jelképe. 

Testi-lelki vigasz. 

És aki evett valaha igazi 3 fogásos sváb ebédet, az tudja: igazi gasztro-orgazmus.

Sokunk életében van ez így: az étel már nem csak fizikai szükségletet fedez, hanem mentális és emocionális többletet is hordoz. Könnyen elérhető és élvezetes pillanatnyi öröm, morzsányi megkönnyebbülés, hiánybetöltő önbabusgatás. És ki ne vágyna minél többre ebből? 

Csakhogy. Míg az időnként, tudatosan megválasztott kilengésekkel a világon semmi probléma nincs, a szokással viszont annál inkább. És itt jön a képbe a fenti (ön)felszólítás. 

Azt hiszem, egyszerűen át kell kattintanunk ezt a kapcsolót az agyunkban, és szándékosan le kellene szoktatnunk magunkat arról, hogy mindig kényelmesen akarunk lenni. Az éhség első jelére enni, télen azonnal felfűtött autóba ülni, nyáron rögtön légkondizni, lifttel közlekedni, minden unalmas percben a telefonért nyúlni. És arról is, hogy a mindennapi étkezéseinket is egyfajta önkényeztetésként kezeljük, nem akként, amiként kellene: üzemanyagként. 

Valószínűleg sosem látott masszív általános állapotjavulás állna be globálisan az emberiség egészségében, ha tudatosan visszaszorítanánk a kényelmi szokásainkat. Ha friss és egyszerű alapanyagokból otthon főznénk, sokat mozognánk, ha hagynánk magunkat fázni is, izzadni is...ha IG reels-ek továbbosztása helyett társasoznánk. 

Úgyhogy én ezzel a gondolattal indulok neki a hétvégének: nem kell mindennek a gyermeki hedonizmusról, kényelmemről szólnia, nem kell minden ételnek extrának lennie. Felnőtt, tudatos emberek vagyunk, akiknek az egészségben, élményekben jól végigélt élet a célja. Tudatosítsuk magunkban, hogy a legnagyobb önkényeztetés hosszú távon a mértékletes, odafigyelő életvitel. Együnk, mozogjunk, cselekedjünk hát ezzel összhangban és okosan, tudatosan, ritkán tegyünk kivételt.

Szép napot, életet mindenkinek!:)