Mindenkit máshogyan kell szeretni

A szeretet mennyisége nem minden... a minősége dönti el, a másik valóban szeretve érzi-e magát.

Sokszor észre sem vesszük, hogy nem jól szeretünk. 

Van, hogy ez sima figyelmetlenség vagy felületesség. Ha mi imádunk a nap végén hazaérni és hosszasan kibeszélni magunkból a nap történéseit, hajlamosak vagyunk nem észrevenni, hogy a társunknak ez teher, mert neki is sűrű napja volt, tele a feje a munkahelyi zsibongással és este szeretne csendben kiengedni. 

Vagy van, hogy annyira elvakít a szerető segíteni akarás, hogy a Szándéktól nem látjuk az Embert. 

Észrevesszük, hogy a kamasz gyerekünknek valami baja van, ezért faggatjuk, kérdezgetjük, és ha nem nyílik meg, megbántódunk... pedig lehet, hogy neki nem most, vagy nem velünk lenne jó megosztani a gondját. És talán azzal tudnánk jobban szeretni, ha csak megsütnénk neki a kedvenc sütijét, halkan bekopognánk az ajtaján, egy ölelés és szeretetteli mosoly kíséretében letennénk az asztalára a tálcát, és egyetlen szó nélkül kimennénk.

Látjuk, hogy a párunknak nehéz időszaka van, ezért igyekszünk segítő tanácsokat adni neki, pedig lehet, hogy sokkal többet segítenénk azzal, ha leültetnénk a kanapéra, ölünkbe téve megmasszíroznánk a lábát, és figyelmesen végighallgatnánk mindazt, amit épp kedve van mesélni és megosztani, mindenféle kommentár nélkül.

Édesanyám egy betegség miatt tavaly elvesztette a beszédkészségét, de azóta is mindent tökéletesen ért. Akármikor mesélek neki, annyi támogatást kapok tőle, amennyit csak egy szerető anyától várhat egy gyerek: amikor örülök, ő hatványozottan, gyermek módjára tapsikolva velem örül... Amikor bánatom van, szomorú, szeretetteli, együttérző tekintettel hallgat és az arcomat simogatja.

Nem úgy kell szeretni valakit, ahogy nekünk jól esik.Ha igazán szeretjük, kell ismernünk annyira, hogy Őt lássuk és úgy szeressük, ahogy az a számára legkönnyebben, legjobban befogadható. Anyukám példájából kiindulva már azt is értem, hogy néha szavak sem kellenek hozzá. Néha elég a figyelmes, nyitott, szeretetteli hallgatás. Vagy egy jó pillanatban adott érintés, egy jól megválasztott néma gesztus. Sőt, talán elég egyszerűen csak ott lenni - megközelíthető, szeretetteli jelenléttel.

Karácsonyra készülődve talán ezt a gondolatot is betehetjük a fa alá...