Milyen tünetekkel és mikor menjünk természetgyógyászhoz?

Mindennel és azonnal. Nem viccelek, nem túlzok, nem hazabeszélek. Csak azt mondom, amit naponta látok: ha nincs rendben az egészségünk és hosszú távú gyógyulást szeretnénk elérni, akkor ezt a két dolgot tehetjük:

1.) Komolyan kell venni mindent, amiért a testünk szól. (Nem hipochonderként túldimenzionálni, de felfigyelni, utánajárni.)

A cél pedig ne csak egy gyors és látványos tüneti terápia legyen, ami egy időre elfedi a panaszt - kvázi mintha a testünk elrontott volna valamit, amit azonnal el kell tussolni, és a tévedésére gyors fátylat borítani. Mert a test nem téved, csak a rendelkezésére álló erőforrásokból igyekszik a túléléséhez lehető legjobb megoldást kicsikarni a helyzetből (pl. elhullajtani a nem életbevágóan fontos hajat, amikor el kell dönteni, a minimálisan rendelkezésére álló cinket és szelént inkább a hajhagymák, vagy inkább az immunrendszer kapja.)

Gondoljunk tüneteinkre úgy, mint a hasfájós csecsemő egyre hangosodó sírására: lehet, hogy egy új játék pár pillanatra feledteti vele a fájdalmat, de csak hogy utána azonnal, még rámenősebben követelje a megoldást. A tünet a szervezet "sírása": rámutat arra a gyenge láncszemre, ahol funkcionális vagy anatómiai elváltozással tudott jelentkezni a szervezeti terheltség. Egy pirulával pedig nem magát a hasfájást szüntettük meg, csak a sírást kezeltük, ami legfeljebb időleges megkönnyebbülést hozhat. 

A KFC menü után bevett koleszterincsökkentő nem megoldás. Az ekcémára kent szteroidos krém nem gyógyulás.

Meg kell értenünk, mit jelez a testünk és hogyan tudjuk meggyógyítani azt a funkcióját, aminek sérülését így jelzi számunkra.

2.) Ha azonnal figyelünk rá és megadjuk neki azt, amiért szól, annál könnyebb lesz az életünk. Ugyanis van itt egy szabályszerűség: 

Egy hegyről guruló vasgolyót az első egy méter után még gyerekjáték megállítani és semmi maradandó kárt nem hagy. A hegy alján viszont már kínkeserves és hatalmas pusztítást tud maga mögött hagyni.

A test első jelzései néha banálisnak tűnhetnek: nem alszom jól, nem tudok lefogyni, ebéd után álmos vagyok, kicsit fáj itt-ott. És mivel annyi ember él velük, szinte normálisnak gondoljuk őket. De tudhatjuk, hogy ami általános, az nem egyenlő a normálissal.

Ne akkor kezdjünk foglalkozni vele, amikor már klinikailag diagnosztizálható panaszunk van, mert ekkor a hasonlat vasgolyója már a lejtő közepén jár és eddigre már hetek-hónapok óta szenvedünk az adott tünetektől. Nem fogjuk tudni "megúszni" életmódváltás nélkül, akkor pedig miért halmoznánk a tüneteket, panaszokat, fájdalmakat, kellemetlenségeket, miért odáznánk el az igazi könnyebbülést hozó változtatást a végsőkig? 

Ne féljünk a változtatástól, mert még soha senki nem bánta azt meg. Sőt. Visszagondolva valószínűleg minden csodálatos, nagy horderejű dolog, ami valaha történt velünk az életben, az valamiben változás volt a korábbi életünkhöz képest. 

Legyünk kíváncsiak, legyünk jól. Megérdemeljük.