Menjünk el a falig, de tudjunk ott megállni
A problémáinkban való tétlen ücsörgés nem old meg semmit. De az sem, ha mindenünket beleadjuk, csak nem tanulunk meg elfogadón megállni, amikor pillanatnyilag nincs tovább.
A gyógyulás, a fejlődés soha nem lineáris.
Elkezdünk edzeni, fokozatosan terheljük a testet, de kell hagynunk pihenőnapokat, hogy az izom vissza tudjon épülni, már egy erősebb állapotra. Hetekig folytatjuk, de aztán eljön egy plató, ahol nem elég egy-egy pihenő nap, ahol hosszasabban megtorpan a test.
Lelkileg is így fejlődünk: nem napról napra leszünk mérhetően egyre bölcsebbek, hanem történik velünk valami és azon aztán elmerengünk, arról beszélgetünk valakivel, ahol elhangzik egy mondat (leggyakrabban egyébként a saját szánkból), ami kigyújt egy lámpást, vagy olvasunk a témáról neves pszichológusokkal, esetleg megüt egy sztori vonal egy regényben, ami passzol, vagy szimplán csak álmodunk egy furcsát...
Ez a fluktuáció abszolút szükséges minden nagyobb volumenű fejlődésben, mert a testnek, a léleknek egyaránt kell egy kis "pihenő", amikor újra kalibrálhatja önmagát (kicsit mint az éjszakai alvás, ami nélkül szintén nem tudunk működni.)
Ennek komoly oka és célja van:
Időt kell adni, hogy az újdonság olyan szinten belénk épüljön, hogy ez az állapot legyen már az origó, az új "normális" állapotunk.
Ugyanis leterhelt izomra, vagy futó meggyőződésre nem, csakis már integrálódott változásra tudunk tovább építkezni.
Ez a fluktuáció nem csak elfogadható, hanem így természetes. Ezért meglepődés, frusztráltság helyett inkább várjuk felkészülten!
A szörfös is egy jófajta, izgalommal vegyes türelemmel lebeg a deszkáján, amikor épp nincs hullám. De amikor látja közeledni, ő is készül, majd amikor az megérkezik, mindent beleadva lovagolja azt meg. Majd ha kifutott, nem idegeskedik, türelmetlenkedik, és pláne nem szedi magát és indul haza, hanem marad, vár, figyel, és készül a következőre.
Ezzel az analógiával lenne jó minden fejlődési folyamatra tekinteni.
Ha gyógyulni vágyunk, adjunk hát egy kezdeti hatalmas löketet neki diétával, mozgással, táplálékkiegészítőkkel, csináljuk kitartóan, amíg tart a sodrás, majd ha eljön egy pont, hogy megállni látszik az ügy, akkor menjünk és csináltassunk egy új vizsgálatot, kérjünk egy új konzultációt és máshogyan, máshonnan, a terápiát finomítva indítsunk egy új "hullámot". Mert lesz új hullám, mindig van.
Én pedig itt vagyok segítségnek❤️
