Láttunk valaha húsallergiás tigrist vagy pollenérzékeny szarvast? És gluténérzékeny, szénanáthás embert?

Akkor hogy is van ez..? Nem ezek lennének a természetes életkörülményeink? Valóban a minket tápláló étel, a föld terményei, az állatok szőre a probléma?

Szerintem elgondolkodtató, minek kell történnie ahhoz, hogy az ember a saját életbenmaradásának feltételeire mutasson heves ellenreakciót. És az is, miért nem látunk ilyesmit a természeti népeknél, a Kékzónás országokban vagy az állatvilágban. 

Gyanúsan máshol keresendők az igazi okok, méghozzá pontosan ott és abban, amiben máshogy élünk mi, mint ők: Nem tolják tele a testüket csecsemőkoruktól mikroműanyagokkal. Sem antibiotikummal és hormonnal kezelt állatok agyontartósított tejével és húsával. Sem műtrágyás, GMO-s, növényvédő toxinos, gyorsérlelésű zöldségekkel. Nincs kipufogó-, sem elektroszmog. Nem ülnek zárt, oxigén- és napfényhiányos terekben álló nap. Nem hordanak 100% poliészter, toxikus festékanyaggal teli fast fashion ruhákat, sem nehézfémekkel teli krémeket és sminket. 

Nem, nem gondolom, hogy hátat kellene fordítanunk korunk kényelmének és rengeteg pozitív vetületének, de azt mélyen hiszem, hogy józan ésszel és kritikus szemlélettel kellene felülbírálnunk mindennapjaink életkörülményeit.

 Észre kell vennünk, hogy tüneti kezelésnek ugyan jó és fontos is elkerülni a táplálék, szőr-, pollen-, por- és egyéb allergéneket, de nem fogunk meggyógyulni pusztán ezeknek a kerülésétől. Sőt, gyakran egy évekig tartó tejérzékenységet hamarosan követ egy glutén-, majd egy tojás, majd egyéb érzékenység is. Pár ételtől való puffadástól eljuthatunk oda, hogy szinte alig marad, amit gond nélkül meg tudunk emészteni. 

Ha szeretnél nem csak rendben, hanem JÓL lenni, és ebben a folyamatban konkrét segítséget kapni, gyere el Te is!